Szent Lőrinc
diakónus, vértanú
* Róma, 230 körűl
† Róma 258

Lőrinc mint diakónus különösen gondot viselt a szegényekre és betegekre. Mivel fődiakónus volt, másik hat társának munkáját is ő irányította. Maga is mosta a szegények lábát, és rendszeresen osztott közöttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy sok beteget gyógyított meg csodálatos módon, és vakok szeme világát is visszaadta. Mikor letartóztatták, a bíró első kérdése az Egyház kincseire vonatkozott. Szerinte ugyanis az Egyház mérhetetlenül gazdag volt, és nyilvánvalóan Lőrinc a kincstárnok. Hallották ugyanis és jelentették a bírónak is, hogy a pápa, mikor elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lőrinc kért a bírótól három napot, s megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit.

Mikor a kiszabott három nap eltelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és azt mondta a bírónak: - Íme, itt vannak az Egyház kincsei! A bíró úgy vélte, hogy gúnyolódik vele, ezért azonnal átadta Lőrincet a hóhérnak. Mint sok más vértanúnak, a kivégzés előtt még egy lehetőséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszólították Lőrincet: - Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk! A győztes válasza így hangzott: - Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fémyben úszik! Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték és a tűz fölé tették. - A hívő nép pedig később az augusztus 10. körül látható hullócsillagokat így nevezte el:
"Lőrinc könnyei".